|
2009. február 28. szombat, 23:59 |
|
Ha átmegyek a' lyukon 'a ház alatt, s képzelem,a szél,a nagy huzat egy másik világba,térbe repít: seperc alatt feltölt,álmokkal telít.
|
|
|
2009. február 28. szombat, 23:59 |
|
Nagyváros.Nagyobb már nem is lehet. Nekem bejön,mindig szeretett. Fura mégis:a büfés lányt osztálytársnak véltem, Aki meg az volt,köszönt-s nem eszméltem.
|
|
2009. február 28. szombat, 23:59 |
|
Optimista frísztájlör vagyok, Terveim nagyok. Közben állok a konyha közepén: mosogatok,s eladtam bőrzekém.
|
|
2009. február 28. szombat, 23:59 |
|
Ádám: Adtál egy fél almát,Éva ,a metrón, Aztán otthagytál frankón. Leültem megszokásból,közben almát rágtam. Ilyen ciki szitut még nem pipáltam...
|
|
2009. február 28. szombat, 23:59 |
|
Füledben dallam. Szemedben fény. Szádban az íz- Az emlék enyém.
|
|
2009. február 28. szombat, 23:59 |
|
Nem lehet ezerrel merengenem
eme rengeteg terjedelmen- Lehetetlen,szemtelen verset szerkesztek, Melyet ezzennel lehet,berekesztek...
|
|
|
2009. február 28. szombat, 23:59 |
|
Te sovány kis teenager,
szomorúnak látszol, kitúrtak a többiek a mából? Nem baj,lesz ez még jobb, higgy nekem, nekem is hullámzik életem.
|
|
|
|
|
|
