|
2009. február 27. péntek, 23:20 |
Köszönöm Sors,hogy itt vagyok,
mit másként hívhatok.
Tanulni jöttünk e Földre,
mert eltávolodtunk Tőle.
Hosszú út vár még ránk,
mert kegyelme,mint napsugár.
Tündököl és ragyog
végtelen utakon.
Utunkon,amit mi teszünk,
hogy jobbá legyünk.
Szeretete végtelen,
nem mondja:ég veled!
szikrája van bennünk,
mi oly hihetetlen nekünk.
Bizony minden emberben ott van,
fénye lángra lobban.
Lehetőségek tárháza,
Világunk égtája.
Használd ki minden ízét,
így tudod venni vizét.
Ez az élő víz tovább éltet,
mely táplál téged.
Ez ad erőt a vándorláshoz,
hogy közelebb kerülj a valósághoz.
A valóság benned van,
minden más dolog vak.
|
|
2009. február 26. csütörtök, 10:21 |
Ha nem harcolnék érted,
nem érnél révbe.
Nem tudom megfogalmazni,
de jól rád gondolni.
Elvarázsolt lényed,
hisz megremegett a térdem.
Furcsa volt ez az érzés,
hisz idegen ez a félés.
Azt mondták ez a szerelem,
kérdem én ez jó nekem?
Nem értem miért pont beléd
hisz nem adtál új reményt.
Azóta csak erősödik,
szívem gyötrődik.
Nem tudlak még feledni,
megpróbáltam más lenni.
Nem tudom írányítani érzésem,
mert te vagy a mágnesem.
Úgy vonzasz,mint az örvény
kibe belesodor sertén.
Bárcsak meg tudnál bocsátani
hogy újra lássalak mosolyogni.
|
|
2009. február 25. szerda, 13:26 |
Befagyott már a tó karácsony idején,
nem repkednek madarak a vizén.
Pajkos gyerekhad siklik rajta már,
fehérbe borult az egész táj.
Piciny házikók sárga fénye,
költözik szívünk melegébe.
Világít,mint esthajnal csillag,
mutatva utat,hogy villan.
Lámpása a testnek s léleknek,
útmutató a fényeknek.
Ez az emberek öröme,
meg az Urunk Ünnepe.
Lángja maradjon meg örökre,
de még legalább jövőre.
|
|
2009. február 25. szerda, 13:21 |
Ölelnéllek símogatva,
elbújva a világ karjába.
Egymásból merítenénk energiát,
táplálva egymás baját.
Körtáncot járnánk,
angyalok hálóján.
Körbevesznek szeretettel,
örömmel,jótettel.
Fágyoltáncuk égbe kihat,
szórják csillagporos álmukat.
Ebben az álomba mi táncolunk,
eggyé leszünk általuk.
Így nyugszunk egymás kebelén,
egy sóhaj és csönd tenyerén.
Gyere hát valósítsuk meg álmaink,
így teljesedik életünk vágyai.
|
|
2009. február 24. kedd, 21:20 |
Kedves,mindent megtennék érted,
vigasztalnám gyenge szíved.
Égő szíved irántam,
kifogyhatatlan virága.
Add hát lelked,
s mosolygna szíved.
Nekem kiöntheted lelked,
visszaadnám életkedved.
Sose félj semmitől,
végtelenbe tűnő szemedből.
Borulj a vállamra,
sírd ki bánatba,
mit érzesz irántam.
|
|
|
2009. február 24. kedd, 09:13 |
Ködbe burkódzik reggelente a táj,
így köszönt minket az ősz már.
A természet levedli magát,
készül megkezdeni álmát.
Oly gyönyörű ilyenkor a természet,
mely egy színkavalkádba vész el.
Elsárgult falevelek hada,
minden országút talaja.
Hullajtja a fa a lombját,
így fejti le koronáját.
Megtér pihenni,hisz fáradt,
majd újult erővel hozza az ágat.
|
|
2009. február 23. hétfő, 21:20 |
Angyali kisugárzásod,
sokmindenkit megbabonázott.
Jó emberek közt a legjobb vagy,
sok barát ezért el nem hagy.
sokáig legyél még meg nekünk,
hogy legyen kinek kiönteni szívünk.
|
|
2009. február 20. péntek, 21:20 |
|
Az élet tengerében
hol vagy tükörképem? Észreveszel már? Vagy csak ábránd talán? Illúzió hogy akarsz? Lelked tükrébe takarsz. Nem tudlak feledni, mióta elkezdtelek szeretni. Szemembe láttam szemed, elvarázsolt tekinteted. Látlak álmomba, látlak nappalomba, úgy érzem elvesznék karodba. .
Szólj egy szót,hogy te is szeretsz
És béke fog ülni szívemen.
|
|
