|
2009. február 28. szombat, 19:20 |
|
Ölemben kezeim, fehér galamb pár,
vékony nyakukon vörös pántlikák A tollak közt a végső perc neszez, ahogy elsóhajtom az utolsó lélegzetet!
|
|
|
2009. február 26. csütörtök, 23:11 |
Reggelenként bölcsőm vagy!
A világra Belőled ébredek,
hogy eljátsszam az életet.
Éjszakánként sírom vagy!
Beléd temetem örök bánatom,
s melletted nem a halált álmodom.
|
|
2009. február 15. vasárnap, 12:13 |
|
Ma este fáradtan, lustán,
bolyongva árad szét a fény. Mindenütt Téged keres, de nem talál, árnya mégis Te vagy szobám falán.
|
|
2009. február 13. péntek, 22:08 |
|
Úgy szeretném leírni, hogy ne lásd, csak érezd. Olyan vágyat keltsen, Hogy felforrjon a véred. Két kézzel tartalak A papír fölött, ha szédülsz Ez legyen a mélység Amitől végleg kielégülsz
|
|
2009. február 10. kedd, 22:37 |
|
Agyamban tompán puffan minden gondolat. Koponyám falán elnyelődik a hang, meghal a mozdulat. Tudattalan magánnyá forrnak össze a napok. Csak az agyam, és én vagyok!
|
|
|
|
|
|
|
