|
2009. február 24. kedd, 09:21 |
Választ várok a bennem síró csendre
mintha kérdés lenne
várok igenre, nemre.
Reményem elnyűtt hangfalán
csak azt ne kelljen hallanom: talán.
|
|
|
2009. február 24. kedd, 09:20 |
Egymáshoz szelídült lelkek vagyunk,
akik pár léptet együtt ballagunk,
amíg az útunk egy irányba visz,
talán örökké, vagy csak holnapig.
|
|
2009. február 24. kedd, 09:19 |
Jó éjt, kedvesem!
Ma már nem írok.
Búcsút sóhajt napunk,
de amott,
az álmok függönyén túl
ismét találkozunk.
|
|
2009. február 24. kedd, 09:18 |
Egyedül vagy.
Lépted nem lépi senki helyetted.
Egyedül vagy.
Csak magadért kell embernek lenned.
|
|
2009. február 24. kedd, 09:17 |
Küszöb, mely elválaszt és összeköt,
határfolyó a kint és bent között,
nemlét a léten-túliság mögött,
a Sors, mely elválaszt és összeköt.
|
|
2009. február 24. kedd, 09:16 |
árnyak hasítnak hangot bennem
körbevesznek
feléjük futni előlük
– ez sorsom -
elvéthetetlen
|
|
|
2009. február 17. kedd, 21:02 |
|
Tudod a számom,
hívjál fel, kérlek!
Némaságodban
én el nem érlek...
|
|
2009. február 17. kedd, 21:01 |
|
Tintaüvegbe ha mártod a tollad
gyullad a lap mire írni akarsz,
oltod a szóval – a rím-cicomával –
s végül a tollal a sárba kaparsz.
|
|
2009. február 17. kedd, 21:00 |
|
Befelé kiáltott szavak,
bebörtönzött sóhajok
szaggatnak, széjjeltépnek.
Sikolytalan vagyok.
|
|
2009. február 17. kedd, 20:59 |
|
Álmodtam könnyű, édes, szép világot.
Felébredvén, feledném ezt az álmot.
Vasbeton fal áll a két világ között,
jobb, ha nem tudom, mi van a fal mögött.
|
|
2009. február 17. kedd, 20:58 |
|
Szeretnék táncolni veled, de nincs lábam.
Szeretnélek átölelni, de nincsen karom.
Csak egy apró sms vagyok, de az is jó, hogy a tenyeredbe simulhatok.
|
|
|
|
|
<< Első < Előző 1 2 Következő > Utolsó >>
|
|
Oldal 1 / 2 |
