Képzeljük el, hogy egy korán sötétedő késő őszi napon baktatunk hazafelé megszokott útvonalunkon, és az ezerszer látott útszéli árok nedves füvében valami megragadja az útra szegeződő merengő szemünket. Egy elhagyott mobiltelefon, félig belepte az avar. Már régóta ott lehet, nem is értjük, hogy nem vettük észre eddig. Lenyúlunk érte, megtörölgetjük egy gyűrött papír zsebkendővel és megpróbáljuk bekapcsolni. Nem sikerül. Hazaérve töltőre tesszük lelencünket, üzembe helyezzük, leadunk néhány sikertelen próbahívást, majd kis bűntudattal nyomunk rá az “üzenetek” menüpontra és olvasni kezdünk. Ahogy olvassuk az elküldött és beérkezett üzeneteket, szemünk előtt lassan kirajzolódik egy ismeretlen-ismerős élet hányatott korszakának naplószerű dokumentációja.

Újszerű regényt tart kezében a kedves Olvasó. Napjaink történetét, formabontó csomagolásban, hiteles látleletet kapcsolataink minőségéről, vágyaink és környezetünk elvárásainak összeegyeztethetőségéről, a modern kor emberének megpróbáltatásairól. Allegóriát az információs társadalomba ragadt ember kapcsolatvilágáról, ahol a 160 karakter olykor kényelmes rejtekhely, máskor rideg béklyó. Egy olyan világban kell megélnünk válságainkat, ahol a válság elsődleges kiváltója maga a világ, ahol gyúróteremben adjuk ki a feszültségünket, ahol csak a ki nem mondott (el nem küldött) gondolatokban lehetünk őszinték, ahol az internet a legjobb tanácsadónk és chatszobákba menekülünk lelki segélyért.

A másodlagos írásbeliség új formai keretet biztosít a kísérletező kedvű író számára, aki ezt a frissen kifejlődött alkotási teret igyekszik is a lehető legteljesebben kihasználni. A sokszor megfejthetetlennek bizonyuló, személyenként is változó sms-nyelv óvatos használata megbocsátható, hiszen egyrészt az olvashatóság rovására ment volna, másrészt minden fejlett országban óriási vitákat kavar a nyelvművelők körében az újszerű rövidítések használata. Itthon még előttünk áll ez az elkerülhetetlen feladat, amelyet a technika rohamos fejlődése, és a nyomában kialakuló nyelvváltozatok feladnak nekünk.

A könyv talán az ifjúság különféle kijelzőkhöz és monitorokhoz szokott szemét is könnyebben visszacsalja a papírra szokatlan formájával, és sikert arathat ott, ahol a kötelező irodalom klasszikus lapjai kudarcot vallani látszanak. Fogadtatása mindenestre sok vitához szolgáltathat tényeket arról is, hogy miként hat az sms-nyelv az anyanyelv alakulására, káros vagy természetes folyamat, mennyire lesz elfogadott a használata az iskolai dolgozatokban és a nyomtatott sajtóban? A kérdésekre a választ a nyelvhasználók, vagyis mi: Olvasók adjuk.

 

Nyelvész, a Magyar Nyelvi Szolgáltató Irodairodavezetője